Saturday, June 27, 2009

holnap indulok!


Sziasztok!
Kerlek imazzatok ertunk. Megint indulunk egy misszios utra egy hetre!
A kepen az en dragalatos amerikai nagyim lathato...

Thursday, June 25, 2009

Isten gyermekei- kovetkezo mission trip

A mai napom elegge bonyolulta sikeredett, de Isten mindent elrendezett. A lanyok kisebb fajta dramaba kezdtek, hogy kit mikor viszek el ebedelni, vagy valamit egyutt csinalni. Nem is lanyokat mondanek, hanem mostohatestverek. Multkor irtam a kislanyrol, aki fele Isten nagyon hasznalt. Ma egyutt logtunk, es nagyon kiraly volt. Tudom, hogy nagyon sokat jelentett neki, hogy elmentunk moziba, meg a plazaban egyutt logtunk. Nagyon jol volt latni, hogy ragyogott a kis szeme, mert valaki torodott vele, es szerette feltetlenul. Milyen csodalatos, hogy ISten szeretete is ilyen felenk, es ezt masoknak is at tudjuk adni. O ugy szeret minket ahogy vagyunk, feltetel nelkul. Barcsak mindenkit ilyen szeretettel tudnank szeretni.


Most vasarnap indulok a kovetkezo misszios utra. Ezuttal 9 es 10.es gyerkocokkel. Parotoknak jol ismert JanosMark koma fog dicsoitest vezetni. Remelem jo lesz. Elkel az ima! Uh. köszi ha imaidban tartasz minket. Egy lany fogja vezetni az utat, ami sokkal masabb lesz mint az elozo ut. Mindent mar leszervezett, meg azt is, hogy mirol beszelunk, es hogyan a kiscsoportokban. Az elozo uton a vezeto hagyta a Lelket munkalkodni. Egesz jol sult el! :)


Az elmult het eleg nehez volt. Ugy ereztem mindenem megvan, megis szegeny vagyok, marmint LELKILEG. Tudom, hogy Isten nagyon sok modon hasznal az itteni emberek eleteben. Sok lany van akar a tobbi intern kozul is aki hozzam jon tanacsert. A meglepo benne, hogy okosakat tudok mondani. Ez biztos nem tolem van:) Megis nehez, mert ugy erzem nincs olyan ember korulottem, akihez en mehetnek kis gondozasra. NEm baj, majd ha hazaerek...


Ma megtalaltam a legedesebb meghivot! :)

Monday, June 22, 2009


Hianyzik, hogy nem tudom Istent szabadon dicserni. Ez a gyuli nagyon visszafogott. Ugy erzem mintha igy megolnek a Lelket. Senki nem dicseri Istent feltett kezekkel es tudom, amikor ott vagyok ugy erzem en se csinalhatom. Csak egyszeruen szeretnem kitarni a kezeimet es az Urnak enekelni.


If You say go, we will go
If You say wait, we will wait
If You say step out on the water
And they say it can't be done
We'll fix our eyes on You and we will come

Saturday, June 20, 2009

Isten mindent jobban tud!


Par napja erkeztem meg a misszios utrol. Nagyon el voltam keseredve, hogy nem fogok Californiaba menni, hanem csak texasban fogok utazgatni, de Isten csak egy beket adott a szivembe, hogy O hozott ide, az O kezeben vagyok, es O tudja mit csinal. Igy alltam neki ennek az egesznek.

Minden misszios uton amin valaha voltam, rosszul sikerultek, vagy nem ereztem ugy, hogy barmit is tettem volna. Ennek az utnak, imaval es bojtel rugaszkodtam neki, es vegig arra kertem Istent, hogy had lathassam a gyumolcset. De akkor is amikor ezt kertem nem gondoltam, hogy Isten tenyleg meg fogja tenni. Azt hittem ez is csak egy rossz misszios ut lesz mint a tobbi.

De Istennek mas volt az elkepzelese. 35 elkenyeztetett amerikai gyerekkel voltam osszezarva. Hurrikan sulyotta teruletekre mentunk dolgozni. Hazakat felepiteni. Ez az ut tudom, hogy megvaltoztatta a gyerekek eletet.

Volt egy kislany, aki kulonos keppen a szivemhez nott. Az elso perctol fogva amint meglattam, tudtam, hogy nagyon szeretem, de nem tudtam miert. Senki nem tudott vele igazan mit kezdeni ugyanis 12 evesen iszonyuan pimasz, es mindenki fele utalatot mutat. Isten valahogy megadta ra a kepesseget, hogy szeressem es tudjam hogyan kell vele banni. All jott hozzam, hogy oleljem meg, es mondta, hogy mennire szeret. Kiderult, hogy ahogy en sem O sem ismeri az apukajat. Sosem latta meg. Meg fenykepen sem. Es az anyukaja ujrahazasodott. Belul tombol valami! Imadkozzatok erte!

Az ut iszonyat jo volt! Isten kiarasztotta ram az erejet. Es minden gyengesegemet hasznalni tudta!