Par napja erkeztem meg a misszios utrol. Nagyon el voltam keseredve, hogy nem fogok Californiaba menni, hanem csak texasban fogok utazgatni, de Isten csak egy beket adott a szivembe, hogy O hozott ide, az O kezeben vagyok, es O tudja mit csinal. Igy alltam neki ennek az egesznek.
Minden misszios uton amin valaha voltam, rosszul sikerultek, vagy nem ereztem ugy, hogy barmit is tettem volna. Ennek az utnak, imaval es bojtel rugaszkodtam neki, es vegig arra kertem Istent, hogy had lathassam a gyumolcset. De akkor is amikor ezt kertem nem gondoltam, hogy Isten tenyleg meg fogja tenni. Azt hittem ez is csak egy rossz misszios ut lesz mint a tobbi.
De Istennek mas volt az elkepzelese. 35 elkenyeztetett amerikai gyerekkel voltam osszezarva. Hurrikan sulyotta teruletekre mentunk dolgozni. Hazakat felepiteni. Ez az ut tudom, hogy megvaltoztatta a gyerekek eletet.
Volt egy kislany, aki kulonos keppen a szivemhez nott. Az elso perctol fogva amint meglattam, tudtam, hogy nagyon szeretem, de nem tudtam miert. Senki nem tudott vele igazan mit kezdeni ugyanis 12 evesen iszonyuan pimasz, es mindenki fele utalatot mutat. Isten valahogy megadta ra a kepesseget, hogy szeressem es tudjam hogyan kell vele banni. All jott hozzam, hogy oleljem meg, es mondta, hogy mennire szeret. Kiderult, hogy ahogy en sem O sem ismeri az apukajat. Sosem latta meg. Meg fenykepen sem. Es az anyukaja ujrahazasodott. Belul tombol valami! Imadkozzatok erte!
Az ut iszonyat jo volt! Isten kiarasztotta ram az erejet. Es minden gyengesegemet hasznalni tudta!
No comments:
Post a Comment